- Károly, itt az ebéd! - mondta egy női hang.
Fehér asztalkendővel leborított széket toltak az ágya mellé, a levesnek jó szaga volt, a só fehéren szikrázott ezüsttartójában, és piroslott a paprika.
- Ördögbe - dörmögte Károly -, minek költöttél fel? A grófnőt készültem meggyóntatni.
- Tudom, hogy állandóan megcsalsz, mindig megcsalsz - panaszkodott az asszonyhang. - Nincs is olyan szerencsétlen nő, mint én. Vajon minek is élek?
Károly a levest kanalazta.
- Talán megint esős idő van odakünn?
- A nap süt.
- Hát miért bolondulsz? Itt fekszem egész nap az ágyban, az orromat sem dugom ki az utcára, máskor legalább a turfra jártam, most azt sem teszem, csak fekszem mindennap, mintha reggelenkint agyonütnének. Nem is tudom, hogy mi lesz ennek a vége... Az életből csupán annyi részem van, amit álmodok. Tegnap állatszelídítő voltam, oroszlánok faltak fel a ketrecben, bezzeg akkor nem siettél felkölteni, hogy Károly, itt van az ebéd. Estig viaskodtam az oroszlánnal, mert estére készültél el csupán az ebéddel. Vajon mit csináltál akkor egész nap?
- A városban jártam, munkát kerestem, mert így tovább már nem élhetünk.
- Lárifári - legyintett Károly -, majd minden megváltozik. Nyerni fogok.
- Mit ér az, ha te nyersz? - panaszkodott a női hang. - Csak a kocsmárosoknak és a nőknek jut a nyereségből. Fiáker robog, pezsgő durrog, csengő orfeumzene és táncosnők ismeretsége: ezt jelenti a te nyereséged. De ha az én sorsjegyemet húznák ki holnap, vagy holnapután... Egyszerre rendbe jönne minden.
- A bal zsebem a tied, életem csillaga. Ha majd nyerek, a bal zsebet megtöltöm kis kakasos meg szakállas aranyakkal, amelyeket annyira szerettél valamikor. A kakas vígan állong az aranymezőben, és a szakállas frank király bólint. - Jó napot, Károly bácsi! Hol van a pecsenye? És a sör, a teremtésit!
- Hozom már. - Marhahús, amint szereti; a burgonya jól megsült, és az ecetes paprika nagyon jó. Tudja néhány bútordarabot szeretnék venni. Fogasunk sincs.
- Minek az? Pénz kell elsősorban, asszonyom. Ha pénz van fogasunk is van, mindenünk van. Nekem nyerni kell. A kedvéért lemondtam a turfról, beláttam - a kedvéért -, hogy ott engem balszerencse üldöz, és nem konkurrálhatok a többi urakkal. A csikókhoz hűtlen lettem, pedig mily jó volt a zöld gyepen sétálni, tippelni, a kasszánál fogadni. Csengetés, start. Barna kislány! Barna kislány! Az ördögbe, fejhosszal megverték...
...
- No, lássa. Én is ezt mondom. Nagy baj volt, hogy maga ráült a hozományára, mint egy sárkány. Sohasem tudtam egy jóravaló látcsövet venni. Pedig látcső nélkül igazán alig képzelhető el egy jóravaló sportsman. Meg a háromkoronás helyre menni. Fuj! Biztos veszteség, mintha csak keresztes pókokkal álmodik az ember. A hús pedig kissé kemény.
- Pedig magam hoztam a székből.
- Még az hozzá, hogy okos ember nem játszik olyan játékot, amelyben nem nyerhet. A nyereség, asszonyom, mindig a helytől, időtől, a lelki diszpozíciótól függ. Maga folyton a nyakamon ült abban az időben, mozdulni sem tudtam magától, nőktől féltett, és számon kérte, hogy mit csináltam a pénzzel. Elveszett, minden elveszett. Nem tudtam lábra kapni, mint Mucus a kancadíjban. Pedig ő nyerte meg a versenyt. Van valami gyümölcs itthon?
(A kassai püspök, 1912)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.