Az apám – büszke, nagyralátó ember –azt hitte, hogy majd követ leszek Párizsban. Az anyám szolgabírót szeretett volna nevelni belőlem. Egy napon aztán megszöktem a háztól. Beálltam hírlapírónak Debrecenbe. Öreg tanárom, Porubszky Pál egy hét múlva értem jött: legalább az érettségi vizsgát tegyem le elébb!
De már hiába vittek haza Nyíregyházára. Színésznőbe lettem szerelmes, operetténeksnőbe, és érte majd meghaltam. Csak vissza, vissza Debrecenbe, ahol esténként a hírlapírók páholyában ülhettem, és másnap kritikát írtam az Ellenőrbe. Azt hiszem, fekete szeme és haja volt. Sohasem beszéltem vele. Szomorú és kistermetű volt. Tótos akcentussal énekelt, és az orra keletiesen hajlott. Talán Paulának hívták...
Azóta jóformán nem is történt velem semmi.
(Önéletrajz, 1913)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: 8 2019.04.25. 08:35:13
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.