Talán az volna a legnagyobb tékozló, aki könnyelműen megtartaná mindazokat a hagyományokat, amelyeket a múlt időből örökölt.
Vegyük csak a húsvéti szokásokat.
Húsvétkor mindenkinek, nőknek és férfiaknak: egyaránt új ruha dukált. A nagyhét a szabók és szabónők műhelyeiben pergett a legszorgalmasabban, mert a vevőknek az volt a meggyőződésük, hogy új ruhával új szerencsét próbálnak. Megifjodott a téli zakó, a nyűtt kalap, a kutyaütő sétapálca, a tavalyi szeplőcske a leányarcon, a tavaszoktól támadt étvágy és a szívekben elhervadt szerelem. Aki húsvétra még nem szerelmeskedett, annak a kedvét már elvitte az ördög.
(Boldogult úrfikoromban, 1929.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.