Matskási letette az írótollat, a sarokból előkereste a kalapját és a szomszédhoz ballagott.
- Mit akarsz már megint? - kérdezte egykedvűen.
- Unatkozom - felelt Mitskei. -Rettenetesen unatkozom. És te egész nap leveleket írsz.
Matskási kissé elpirult.
- A gazdasági számadások - mormogta bizonytalanul.
Mitskei a szobába hajította a pisztolyt.
- Ördögöt! Megint annak az asszonynak írogatsz, hogy sohase küldd el a levelet. Mire való ez? Egy év múlt el azóta. A regényekben sem szeretnek tovább az emberek kilenc hónapnál.
Matskási a tintás ujját nézegette:
- Miért kilenc hónap?
- Tudom is én. Az öreganyám mondogatta, hogy amelyik szerelembe kilenc hónap alatt nem hal bele az ember, akkor már elmúlott a nehezebbje.
(Mitskei és Matskási, 1913)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.