- Magának.
- Dehogy! Szilviának.
Rezeda úr fölhajtotta az asztalterítőt.
- Lássuk - mondta. - Húzza fel a szoknyát, művésznő. Majd megírom A lámpás-ba.
Szilvia engedelmeskedett. (...)
- Ügyes -mondá a szerkesztő - különösen azt helyeslem, hogy boka fölött, középen a láb domborodni kezd. Nem is hinné az ember! A nagysága molett hölgy ezek szerint.
- Kérem - szólt közbe Klára - csupán a néninek van jussa pikáns dolgokról beszélni.
- Sajnos, én is csak beszélek - felelt nekividámodva a szerkesztő - mert gyakorlatilag még sohasem ugrottam be egyetlen színésznő ablakán sem, pedig, ugyebár, vidéken, hol harapós ebeket tartanak így szokás?
- Mi nem tudjuk e szokást, uram - mondta némi önérzettel Szilvia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.