A téli estéken - hajdanában - a szél nagyszerű nótákat tudott a Váci utcában.
Összebeszélt a lámpásokkal, amelyeket különösen zörgő üveggel látott el a városi hatóság, de meghívták az estéli koncertre Fung kalapos régi cégtábláját, amelyen egyik felől árvalányhajas kalap volt föstve, másik oldalonsárga, nagy cilinderkalap; Berényi suszter aranyos csizmája (bádogból csüngött alá) serényen tercelt a hangversenyben, míg a francia fodrász réztányérjai fürge koboldokként táncoltak táncoltak és muzsikáltak. Olykor, hogy a koncertnek nagyobb sikere legyen a nyugtalan hópelyhek is megérkeztek a Rákosról jövő fellegekben, és a Váci utca felett, ahol a zergebőrszagú kesztyűs már boltja bezárásához készülődött, olyanformán táncoltak, forgolódtak, repkedtek, hogy az első emeleti lakók lebocsátották az ablakfüggönyöket, fázósan néztek a sarokban álló vaskályhára, és talán azt gondolták, hogy ez a pesti időjárás csupán Jókai úrnak kedvező, aki nem mehetvén el hazulról, jókora részletet ír meg legközelebbi regényéből, a földszintes, sárga házban, kint a Stáció utcában. De a művelt pesti lakóknak Jókai úr mellett okvetlenül eszükbe jutott a "Csiga" is, ahová most havas vállal állítanak be a színészek és a dologtalan írók. A sillerbort fehérrel keverik, és valaki megdörzsöli kezét a társaságban: "Valahol akasztottak, onnan van ez a csúf idő."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.