- Mit mondott? - kérdezte Ronch, aki nagyon szeretett női titkokat kifürkészni.
- Azt igazán nem tudom, hogy ő mit mondott - felelt Herman széles mozdulattal. - Az többnyire mellékes, hogy a nők mit mondanak. Az igazat ők sosem mondják. Szájuk szent és áhitatos dolgokat fecseg gyakorta, míg kontyuk alatt a legbujább gondolatok bujdosnak. A szemüket is lesütik néha, pedig egész tekintettükkel szeretnék átölelni, megenni az e célra alkalmatos férfiút. A vérük pezseg, válluk remeg, a vállfűző alatt ijedten rebben meg a szívük a kellemetes szavak élvezetén, míg kezüket vonakodva vonják hátra. Nő szeretnék lenni, nagyságos uram, hacsak egy éjszakára, mert bizonyos, hogy ők másképpen éreznek, mint mi érzünk...
(De Ronch kapitány, 1912)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.