Őszi utazás a vörös postakocsin

   Matskási csupán velencei piros vitorlának tudta elképzelni kedvesét, amely boldogan szeli a hajnali tengert, és leveleiben gyakran hasonlította őt zamatos fügéhez, édes trieszti borhoz és csodatevő fekete szentképhez valamely olasz kis templomocskában. Minden szerelmes másnak…

Galgóczi bizonyos késlekedéssel érkezett meg az „utolsó” találkozóra, mintha végeredményében húzódott volna ettől a dologtól. De, amint esetéből látszik, csak borissza emberek tudnak kedvükre és megnyugodva, valamely kocsmába megtelepedve időzni olyankor, amikor…

Jolán hamarosan észrevette, hogy fekete szoknyájával, fekete harisnyájával és fekete bársonybarettjével (amelyet néha a vendéglőben is fején felejtett) nem talált hívekre. Az ablakból még mindig inkább kipillantanak egy sárga szoknya után (hogy a pirosról ne is…

Egy tabáni zenetanár lépett fel hegedűjátékával, aki tegnapig, tegnapelőttig a legnagyobb korhelyek közé számított a Tabánban, a nagy mennyiségben fogyasztott italokkal hasonlított ahhoz a fagottistához, aki után a Kereszt utcában még halála tízéves évfordulóján is…

 Még néhányszor eljött egyedül. Mind izgatottabban várakozott, jobbra-balra tekintgetett, olyan nyugtalan volt, mint egy eszeveszett. És titkon megtörülte zsebkendjével a szemét. A nő bizonyosan azt igérte, hogy eljön. Aztán cserben hagyta a szerelmes férfit, mint ezt a nők…

   Akkor még nem volt háború, tehát gyönyörű fogatok közeledtek, mintha csupa gazdag ember lakna a városban; az öregebb fiakerosok oly tekintélyes urak, mint manapság a bankigazgatók, a fiatal kocsisok megannyi nőhódító gavallérok, akik nem egykiváló pesti bárón…

 Az első beteg, aki Herman úrnál (Vilmaházy úron kívül) jelentekezett, természetesen nagyatyám volt, aki nyugalomba vonulása óta csupán harcászati attakokról mesélhetett szerte X.-ben, mert másra ott senki sem volt kíváncsi. Herman úr megérkeztével kiderült, hogy de Ronchy…

- És Regina!? - kérdezte sóhajtva Herman.Nagyatyám elmerengett:Hűséges, drága kedvesem volt, életem legszebb emlékei közé tartozik bodros feje és halovány arca. Szemében álom volt, a hangja mesemondás. "Édesem", mondta mindig, és puha tenyerével megsimogatott. Valóban…

Herman búskomolyan a messzeségbe nézett, és alig hallhatólag suttogta:- A kesztyűje örökre felejthetetlen! Talán brüsszeli csipkéből volt, és könyökön felül takarta virágszárhoz hasonlatos karját. Annyi bizonyos, hogy azóta csupán a főhercegnőn láttam hasonlót. A kesztyű…

- Mit mondott? - kérdezte Ronch, aki nagyon szeretett női titkokat kifürkészni.- Azt igazán nem tudom, hogy ő mit mondott - felelt Herman széles mozdulattal. - Az többnyire mellékes, hogy a nők mit mondanak. Az igazat ők sosem mondják. Szájuk szent és áhitatos dolgokat fecseg…

 ...aki a barna női kontyok, a jelesebb keblek, valamint a hangulatos lábak után szinte magánkívül sóhajtott.(De Ronch kapitány, 1912)

A „titkos szerelem” akkor találta ki Pesten azokat a kapu alól nyíló szobácskákat, ahol a találkozókat lebonyolították urak és hölgyek, akiknek egyébként a külső életben nem volt közük egymáshoz. „Kisszobácska”, „kisfészek”,…

Császár Fruzsina – bár elég mulatságos volt a történet, amelyet Rezeda a „Barátságos Ház”-ról előadott – egyetlen arcizmával se árult el különösebb érdeklődést. Rezeda megfigyelhette, hogy a nők, még a legmozgékonyabb arcúak is, milyen…

– Éppen ezt ünnepeltük barátaimmal ma este, hogy öreg Kiss József teret, érvényesülést nyitott nekem – mond Rezeda úr egyszerűen, mintha barátait semmiképpen se akarná kifelejteni a dicsőségből, amely érte. – Maga jó fiú, de ne bízzon annyira barátaiban,…