Von Misky úr!

Terjesze a kultúrát csak így tovább.

Tisztelettel:

Kupec úr

My dear von Misky,

Ez a találmánya egy újabb gyöngyszem!

Indulnék is a piacra sebtében, hogy velős csontot vásároljak, de lassan kilenc óra (post meridiem). Persze ha semmi nem számítana, és nem várna itthon hű hitves és áldott fiúgyermek, felvenném a harcot a piacot őrző, a társadalom többnyire deklasszált elemeiből verbuválódott éjjeliőrök haragjával, és betyár módjára törnék be valamely hentes és mészáros boltjába a Fény utcai piacon.

Talán egy szép nyúzott nyulat is lelnék az értékes velős csontok vicinitásában, esetleg a kampón lógó füstölt csülkökből is csennék egy párat, s a rám kacsintó jó ötfontnyi borjúhús is a zsákomba kerülne. Zsandár sípja verné fel az éjszakát, a fülem mellet elfütyülő golyó régi verbunkos nótákat juttatna eszembe. A Vérmező végét elérve, száraz ágat törnék egy fáról, s hajítanám magam mögé: ezzel a bottal üssék a nyomomat. S csak futnék tovább, árkon bokron át a Gellérthegy lábáig. A Tabánban az álmából felvert fogadós, miután erélyesen reáparancsolnék, elkészítené ebül szerzett vacsorámat. Csak a velőt fogyasztanám el, esetleg a borjúba kóstolnék bele, a többit a szegény rácoknak adatnám a riadt korcsmárossal, aki erre megenyhülne...

I remain very truly yours,

P.

@Kovács Ödön Pejkó:
...hat ez szenzacios volt!!!

korulbelul ugy ulok most itt, mint ama korcsmaros allt, akinek otthagyta ebul szerzett vacsorajat es megelpodottsegebol, mely fuszerezve volt egy kis kalmaros kapzsisaggal az otthagyott finomsagok felett erzett orom miatt, valamint vendeglatos keseruseggel, mivelhogy megiscsak egy vendege hagyta felbe etkezeset, meg az sem zokkentette ki ahogy T. Pejko Ur utan nyikorogva csapodott az korcsmaajto, az evek soran osszeszaradt gipsz folytan macskaijeszto zorgessel csattanva.

vagy ilyesmi...

Pejó úr írásait, mint már korábban megjegyeztem, összegyűjtve szeretném olvasni hideg téli éjszakákon, hogy belebámulva a semmitmondó pesti hóesésbe szívet melengető ábrándos érzések fogjanak el. Szalma illat a lóversenypálya közeléből, tavaszi, kacér derű sugárzik szavaiból, mindezeket oly természetes módon beágyazva a színes magyar történelem bármely pillanatába, hogy az ember már-már azt gondolja Lucifer simogatja halántékját és a végtelen élet egyik hírnöke szól hozzá.
Mélységes tisztelettel, maradok hű olvasója!

Mélyen tisztelt uraim!

Szoftverfejlesztében elhomályosult szellemem felfrissülésének esélye (reás odds-szal) teremtődik meg az ezeken az oldalakon, midőn rég elfeledett étkekről, nőkről és versenylovakról értekeznek szívet melengető stílusban.

Az óhajtott egybegyűjtött Pejkó írások megjelentetése számomra kötelező penzumot jelent a tél folyamán. Kérem, javaslataikat, szponzoraikat juttassák el hozzám!

Zólyomi Hubert

@Horváth Zalán:
beszélyiro?