(A vörös postakocsi, Figáró. 1918. 2. sz.)
2008.02.01. 18:33 Horváth Zalán
Alvinczi Eduárd
A sors véletlen útján találkoztam Alvinczi Eduárddal, ennek a korszaknak egyik bálványával. Tetőtől talpig úr és lovag, szerencsejátékos és érzelmes férfiú. Gőgös, mint egy lord, és józan, mint egy ügynök. Volt szegény s volt gazdag. Éjszakánkánt vagyonokat forgatott meg a kártyaasztalnál, s öreg asszonyok imádkoztak a szerencséjéért a barátok templomában, midőn versenyparipái futottak. Mozdulatlan, mint egy szobor, s égő, mint egy vulkán. Keleti fejedelmek póza a vállán, amíg szívében fogcsikorgatva jár a szerelmi kín.
(A vörös postakocsi, Figáró. 1918. 2. sz.)
(A vörös postakocsi, Figáró. 1918. 2. sz.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.